Lovasné Pénzes Boglárka vagyok, feleség és 4 csodás gyermek édesanyja.A Világban a legnagyobb érték az egészség a szeretet és a család.
Ezért hálás vagyok a családomért, az egészségünkért és az csak ráadás, hogy azt csinálhatom amit szeretek, még ha közhelyként is hangzik
Szeretek fotózni. Mindig az életembe volt,mindig mindenkit fotózni akartam. 16 évesen megkaptam az első digitális fényképezőgépemet, mely a Kodak márka névre hallgatott. Végig kísérte a gimnáziumi éveimet. Osztálykiránduláson, csak úgy a suliba, utcára, mindenhova vittem magammal. Állandóan fotóztam. Mindig megakartam állítani az időt, hogy megmaradjon emlékbe. Szerettem volna, ha a fotókat vissza nézve azt az illatot érezzem, azt az érzést éljem át újra, és tudjam, mindig minden jó utólag. Valószínűleg Isten volt az, aki ezzel a fénykép szeretettel megteremtett, de ez sokáig csak hobbi volt. Sose tudtam, hogy lehet ezt szakmában űzni.
Mindig a kreatív dolgok érdekeltek, ahol lehet alkotni és szabadjára engedni az érzéseidet a belső világodat. Álmodozó vagyok és amolyan művész lélek. Érzékeny és szív ember. Sokkal inkább az érzések mintsem a józan eszem vezetett fiatal koromban leginkább. Igazi betöretlen csikó voltam, amin első sorban Isten, az idő vaskereke a családom a férjem és a gyermekeim finamítottak.
Mindig törtető és ami igazán érdekelt kitartó voltam. Érettségi után fodrász szakmát kezdtem el tanulni. 3 év után, miután szabadultam egyéni vállalkozóként kezdtem el benne dolgozni. Nagyon szép időszak volt az életemben.Sok emberrel kerültem nap, mint nap kapcsolatba, ami segített megtanulni emberekkel foglalkozni.Sok történetet hallottam, sok mindenkivel lelkiztünk. Érzékeny vagyok az emberek érzéseire. Megérzem az emberek regzését. Szerettem a szakmámat.
Isten hamar gyermekkel ajándékozott meg, majd hamar még egyel és még egyel, így a fodrász szakma háttérbe szorult, majd kénytelen voltam tőle megválni. Persze néha előkerül az olló, és a fésű, ha a családomról van szó.Két csodás kislányom, gyönyörű haján nap, mint nap kiélhetem a fodrász szakma utáni vágyamat.Gyermekeim megszületése után még nagyobb hangsúlyt fektettem a fotózásba, mert mindig mindent megakartam velük kapcsolatban örökíteni. A Pici kezecskéket, lábacskákat, a mosolyukat, az első lépésüket, ahogy alszanak, mindent. Nem rég kaptam Istentől még egy csodát az életembe. Megszületett a második kisfiam, így mégjobban felerősödött bennem, hogy mindent megakarok vele kapcsolatban is örökíteni. Sokszor azon gondolkodom, hogy de jó lenne, valamibe begyűjteni a finom baba illatot, hogy amikor már nagy lesz csak elővegyem és beleszippanthassak.
Mivel a fodrászat háttárbe szorult,de szerettem volna a gyermekeim mellett ismét alkotni valamit, eszembe jutott, hogy szívvel-lélekkel, ambíciózusan csak azt lehet csinálni amit szeretsz, ami a szíved legmélyén ott van, ami te lehetsz. Így belefogtam egy új szakma tanulásába, felépítésébe, így lettem fotográfus. Mint mindenhez, itt is rengeteg,tanulás, türelem, gyakorlás, szorgalom és alázat kell. Nem volt könnyű elkezdeni akkor még 3 gyermekkel, de szerettem és fejlődni, tanulni akartam.
Ez a lendület most is megvan. A folyamatos fejlődés utáni vágy a tanulás. Mindemelett ami a legnagyobb mozgatórugóm, hogy örök emléket alkothassak a kedves vendégeimnek. Megörökíteni amikor eggyé váltok a pároddal és ahogy az ige is mondja már nem 2 test hanem 1 lesztek, az egyik legnagyobb csodát, mikor gyermeket hordassz a szíved alatt, majd a gyermeked leggyöngédebb időszakát és a családok tökéletes és tökéletlen, de annál szebb harmóniáját. Szeretném nektek fénykép formájában megfagyasztani az időt, hogy bármikor előveszitek érezzétek az akkori illatokat, hogy megdobbanjon a szívetek az akkor érzetekkel és minden emléket újra átéljetek, nevetve, vagy akár a boldogságtól sírva.
Hálás vagyok Istennek, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, amiben kiteljesedhetek.
Köszönöm, hogy az oldalamon vagy, hogy rólam olvasol és engem választassz,akit beengedsz a belső békétekbe.
Aki maradandót alkothatok nektek.
Nagyon Várom a közös munkát.
Kellemes nézelődést Kívánok az oldalamon!